Nagykállóharangod - Harangod története

Maga a szó együttesen jelenti a térben egymáshoz közeli -az egykori ősfolyammeder mélyedésében megbújó- utcányi tanyát a lovas pályával, az egykori iskolaépületből lett varrodával, és a vonzó majálisok, az egyre ismertebb nyári Kaláristáborok helyszínéül szolgáló Harangod - pusztát.

Hogy a táj ősidők óta lakott, sokféle jel sejteti: az autópálya építése előtt (2005) talált kút, ősrégi edénytöredékek, kőbaltadarab. Azt, hogy az Árpád korban már lakott hely volt, írásos dokumentumok igazolják, ám az a település elpusztult a tatárjárás idején.

A hely elnevezéséhez fűződik Nagykálló környékének legősibb legendája, amely szerint az 1200-as években a mai Nagykállótól délre volt egy falucska, Búzna Dada nevű. Amikor a hírnökök jelentették, hogy gyilkolva, fosztogatva, mindent felégetve közelednek a tatárok, a lakosság élelmét, állatait, munkaeszközeit mentve a mocsárba menekült. Amint a templomhoz érkeztek, megállította őket az öreg pap.

-Mentsétek a harangot is fiaim, mert ha a tatárok felgyújtják a falut, a tűzben lezuhan a haranglábról, és tönkre megy, megolvad. – mondta.

Szekérre engedték hát a harangot, majd ahol lehetett, tutajra emelték, és eveztek észak felé. Már közel jártak egy biztonságosnak látszó, dombok védelmében lévő helyhez, amikor miért, miért nem, megbillent a tutaj, és a harang a vízbe csúszva elmerült a mocsárban.

Telt-múlt az idő. A tatárok által teljesen elpusztított Búzna Dada egykori lakói új, mocsarakkal körül vett, védett helyen felépítették az új települést, Kállót. Lett új fatemplom is, kupolás, magas toronnyal. Csak a harang hiányzott sokáig. Ám néha, ködös őszi estéken észak felől harangszót hozott a szél. Az emberek hite szerint abból az irányból, ahol a harang elveszett. S ilyenkor babonás félelemmel mondogatták az öreg papnak: -Hallod Atya? Ott, arra szól a harangod!

És azt a helyet, amely mellett a harang elmerült, így nevezik azóta: Harangod.

A legenda – legenda. Az viszont már tény, hogy egy V. István által adományozott, Guth-Keled nemzettségbeliekhez címzett, 1265-ből való okirat, és egy 1385-86-os birtokper iratanyaga már Harangh néven említi a helyet. 1661-ben itt vonultak az erdélyi várak bevételére I. Lipót hadai, s a török kor helyi lakóiról vallott az 1967-ben előkerült, Kahler Frigyes és Német Péter által értékelt XVI. századi éremlelet. A puszta kilátótornyából pedig 1570 után a kállói várőrség jelezte harangszóval, ha ellenség közeledett. Az 1900-as évek elejének szomorú tanyaképét, a kegyetlen harangodi cselédsorsot Váczi Mihály költő édesanyja írta le. 1944-ben a tanyai iskolában tartották fogva a Nyíregyházáról elhurcolt zsidók egy részét.

A Vadkert, és a harangodi dombok mindig is a kállóiak kedvelt kirándulóhelyét jelentették. 1980-ban a Vadkert helyén víztározó tó létesült, amelynek vizét az egykor Mosolygóvíznek, ma VII. számú főfolyásnak nevezett patak táplálja. 1987-ben kezdődött a népművészeti táborozást szolgáló, Ekler Dezső tervei szerint megalkotott, sok tekintetben egyedi faépületek létesítése. És azóta minden nyáron benépesül a táj táborozókkal.

Milyen is ez a táj? Észak felől kopár arcú szélfútta homokdombok, homlokukból kinőtt, zöld erdő-sörénnyel, keletről szelíd akácerdő, délről az Őr-domb, ahonnan a legszebb kállói panoráma látható, s ahonnan talán Rákóczi Ferenc is latolgatta, hogyan közelítse meg a várat, nyugatról fel-felcsobbanó halaival, szépen szárnyaló madaraival a tó. S mindez körülöleli a völgyet, ahol lisztfinomságú homok ingerel, hogy ledobd a cipőd, ahol nyári zápor után félelem nélkül futkos karnyújtásnyira tőled az ürgekolónia apró népe.

Középtájt van a tánccsűr, amit ha a túlpartról nézel, olyan mint egy épp elrugaszkodni készülő kitárt szárnyú nagy madár, de benne dobban a láb a deszkapadlón az élő zene ütemére. Sokféle népművészettel ismerkedhetsz, csónakázhatsz. Kisgyermekedet messzire engedheted magadtól, jól látod merre játszik.

Itt nincs semmi zaj: se rádió, se hangosbemondó. Valami lélek-pihentető nagy nyugalom ölel körül.

Ha egyszer megkóstoltad a táborlakók békességes nomád-tevékeny életét, ha sikítva siklottál a téli domboldal érintetlen havában, ha átjárt a majális mámoros, tavaszillatú nyüzsgése, ha találgattad innen valakivel a nyári égbolt csillagképeit, s elgondolkodtál a sokszínű, bomló őszi fák alatt a múlandóságról, ez a táj megfogott, és nem ereszt.

Sodorhatott bárhová a sorsod, ha Kállóban jársz, akár csak fél órára is, ki kell jönnöd a Harangodra, ha pedig itt élsz, messziről jött vendégednek ezt feltétlenül meg kell megmutatnod!

Nagykálló Harangod

Tánccsűr

Harangod története

A Téka tábor