Pontosan úgy, mint 24 éve 2010. július 17-én is muzsikaszóval kezdődött a harangodi tánccsűr avatása. Két évtizede a Téka együttes, most pedig Szalonna és bandája zenélt, fokozta hangulatot, hogy az ünnepi csűravató, a szalagvágás és köszöntő után elkezdődhessen a 8 napig tartó vigadalom Nagykálló-Harangodon.

Elsőként a tábor háziasszonya Borsiné Sveda Anita köszöntötte a megjelentek, s elevenítette fel a 24 évvel ezelőtti építkezés körülményeit. Beszélt a tervezőről, Ekler Dezsőről, akinek építészeti alkotása Nagykálló egyik jelképévé vált, s amelyet nemcsak idehaza, hanem külföldön is ismerté vált. Majd az építkezésen dolgozó kivitelezőket sorolta: idősebb és ifjabb Toka Sándort, Szollár Jánost, Szőllősi Sándort, Halász Györgyöt, Szőllősi Lászlót, Szabó Józsefet, ezt követően pedig azoknak mondott köszönetet, – többek között városunk polgármesterének Juhász Zoltánnak, a Teszovál Kft. munkatársainak, ügyvezetőjének Teremi Istvánnak, Bíró Jánosnak, Gyimesi Istvánnak és munkatársaiknak, - akik az elmúlt hónapokban azon dolgoztak, hogy az idei táborra már a felújított tánccsűrben muzsikáljanak a zenészek és szaporázzanak a táncos lábak.

A harangodi üdülőterület üzemeltetetője a Nagykállói Kiemelten Közhasznú Nonprofit Kft. az elmúlt évben pályázatot nyújtott be és nyert Európai Uniós forrásból, az Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési alapból - a Vidéki örökség megőrzése címén – 12.556.786 forintot az épület felújítására.

A rekonstrukciós munkák április 15-én kezdődtek, a csűr sajátosságát is adó külső fazsindely és a szigetelőanyag eltávolításával. A bontás után speciális vízzáró anyaggal fedték be a csűr teljes tető- és oldalszerkezetét, majd pedig az eredetivel mindenben egyező deszkaborítás került az épületre, elvégezték az épület újralécelését, szükség szerint a deszkázat és a padlóburkolat cseréjét. Egy munkafázis még várat magága, ami nem más, mint az egész épület láng-, és gombamentesítő vegyszerrel történő kezelésre.

„Mindennap ünnep, forduló,
születésnap, halálnap.
Ünnepe lelket feldúló
Születésnek, halálnak”

 Így kezdődik Nagykálló költőjének, a 21 éve halott Ratkó Józsefnek Történelem című verse. Bár a költő a magyarság ezeréves történelmének eseményeire gondolt e sorok írásakor, engedjék meg, hogy én most csupán szűkebb hazám, Nagykálló-Harangod Téka tábor vonatkozásában értelmezzem. Nekem minden egyes Téka tábor ünnep. Mind a 25, amelyen részt vettem.  Ünnep volt, ha nem szólnak meg érte, és a csűr sem haragszik meg rám, 86-ban a „régi” csűr avatója. Az asszonyok biztosan megértenek, ha ide sorolom esküvőmet, amit itt tartottunk 1987-ben, és amelyen a most visszatérő Tükrös együttes muzsikált. És ünnepi alkalom úgy is minden évben nekünk, mint, házassági évfordulónk. De kiemelt ünnep volt és mindnyájunknak igen emlékezetes a tavalyi, a tábor születésének 25. évfordulója. Ma ismét ünnepelünk. A csűr újjá születésének napját.

Nagykálló Város Önkormányzata nevében én is köszönöm mindazoknak, akik lehetővé tették ezt az újabb ünnepnapot, mindenkinek, aki a csűr újjáépítésében tettekkel, ötletekkel, vagy akár segítő, bátorító szavakkal segédkezett.

Sokat gondolkoztam azon, hogyan tudom szavakba önteni azt a néhány mondatot, amivel még valakinek szeretném megköszönni a munkáját, mert közhelyszerűnek hangzott minden szó.  Csak akik vele együtt megélték a csűr bontásától a mai napig eltelt időszakot, azok érthetik meg, mire is gondolok. Borsiné Sveda Anitának, a Nonprofit kft. vezetőjének szeretnék köszönetet mondani, aki nemcsak végezte hivatalos teendőit, ami úgymond munkaköri  kötelessége, hanem ebédet főzött az ácsoknak, hogy haladjon a munka, aki hol lelkesedett, és biztatott, hol kétségbeesett, de mindvégig hitte, hogy az időjárás tréfái ellenére a mai napon itt állhatunk, és ezeket az ünnepélyes pillanatokat megélhetjük úgy, hogy minden készen van, a helyén van. És igaza volt, tegnap délután háromnegyed ötkor a helyére került a Tordai Zoli által az utolsó héten újonnan kifaragott fej is, amit az ácsok még Anita utolsó bosszantására először fordítva tettek a helyére, és mint kiderült, rajta kívül nem is vette észre senki. Köszönjük Anita, hogy vagy nekünk, és köszönjük a csapatodnak, hogy segített és támogatott.

Végre ezt is megértük. Nemcsak az elkészült, felújult csűrre gondolok, amire annyi éven át vártunk, amikor becsorgott az eső, vagy már a tábor fele idejében kilyukadt a táncos cipő talpa a göcsörtös padlózaton, a kiálló szögeken, hanem a lelkekben, a gondolkodásban bekövetkezett változásra, amit itthon, Nagykállóban tapasztalok a Téka táborral kapcsolatban. Még soha ennyi lelkes segítő és támogató nem volt a városlakók részéről, mint most, a csűr felújítása során, akiket nem kérni kellett, hanem ők maguk ajánlották fel segítségüket, vagy sokan csak kijöttek, és aggódó szemekkel nézték, vajon a tábor kezdetére elkészülnek-e a munkálatok. És pl. a csűravató tiszteletére kiállított, a régi csűr állapotát bemutató és a tábor programjához kapcsolódó lakodalmi képek felrakását alig két órája fejezte be Nagykálló Ámos Imre díjas festője, Keresztúry Sándor. Úgy érzem, végre végérvényesen befogadta a város is a TÉKA tábort, és talán kicsit ezt is a megújult csűrnek köszönhetjük.

 Tegnap este itt a csűrben egyszer csak megszólalt a zene, és azon kaptuk magunkat, hogy mezítláb, és boldogan táncolunk, hiszen, mi mást is lehetne tenni zeneszó mellett egy tánccsűrben. Így tehát a hivatalos átadást megelőzve már használatba is vettük, vették a táncosok, immár hivatalosan is átadom, és folytatódjék a tánc, a muzsika. Átadom használatra és megőrzésre, magunknak, nektek, és az utánunk következő generációknak, s kívánom, legyen ünnep minden itt töltött nap.”

Ezután Borsiné Sveda Anita és Oroszné dr. Nagy Matild a jelképes szalagvágással átadta a csűrt a táborlakóknak, a nagykállóiaknak és az ide, Harangodra látogatóknak.